Kedves természetkedvelő, állatszerető és kikapcsolódni vágyó látogatóink!



Engedjék meg, hogy bemutassam Önöknek az idén megnyitó vadfarmunkat, valamint az általunk kínált kikapcsolódási lehetőségeket.

Farmunk Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Terem (google map) és Nyírkáta község határában a kövesúttól kb. 600 méterre lévő nyugodt környezetben elhelyezkedő erdős- ligetes területen közel 5 hektáros területen található. A Farm kialakítását 2011. év tavaszán kezdtük el, melynek folyamatos fejlesztése a mai napig tart.

A Farmunkon megtekinthető állatok élőhelyeit úgy alakítottuk ki, hogy azok a természetes élőhelyüknek megfelelően a legideálisabbak legyenek. Mert számunkra a fő cél, hogy mind a kilátogató vendégeink, mind az itt élő állatok jól érezzék magukat.

A Farmunkon lehetőség van – a napi tevékenységek végzésén kívül – vaddisznók és dámszarvasok etetésére, simogatására is. Lehetőséget biztosítunk lovaglásra, valamint a környék erdőiben sétakocsival való barangolásra, mellyel nagy esély van a nagyvadas területen a vadon élő állatok megtekintésére is.

A gyerekeknek játszótér, nagy füves terület biztosít önfeledt szórakozást, a nagyobbaknak quadozás, míg a felnőtteknek borospincénk adhat felüdülést egy kemencében, illetve a szabadban való főzés mellett.

Farmon található állatok:
A vaddisznó (Sus scrofa) az emlősök (Mammalia) osztályába a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe és a disznófélék (Suidae) családjába tartozó faj.

Megjelenése: Testhossza 110-155 centiméter, farka vékony, 15–20 cm hosszú, az erős kanok marmagassága 1 méter is lehet, tömege 50-190 kilogramm (kanok) és 35–160 kg (kocák). Küllemét és megjelenését tekintve a vaddisznót egyetlen más vadon élő európai állatfajjal nem lehet összetéveszteni. Színezete a csaknem feketétől a barnásvörösig és a homokszínűig változik, ezt részben a környéken uralkodó talajszínre lehet visszavezetni, a vaddisznók ugyanis előszeretettel dagonyáznak. A malacok jellegzetes hosszanti csíkokkal mintázottak. A kanok súlya jelentősen felülmúlja a kocákét, de elsősorban mégis az évről évre jobban kiálló szemfogaik (agyaraik) tűnnek fel. Félelmetes fegyvert jelentenek, mert az agyarpárok koptatják, fenik egymást, és így egyre élesebbé és hegyesebbé válnak. A vaddisznó családi közösségekben, csapatokban jár, ezt kondának nevezzük. Normál esetben a vaddisznó fél az embertől, messze elkerüli. Azonban veszélyt jelenthet állatra és emberre is, ha sarokba szorítják, vagy a malacait veszélyben érzi, ekkor képes nekimenni a rókának, farkasnak, és még az embernek is.

Szaporodása: A vaddisznók párzási, búgási ideje november és január közé esik. A vemhességi idő 16-21 hét, az alom 4-10 malacból áll. A koca malacozás előtt kis mélyedést készít, amelyet puha levelekkel, gazzal ki is bélel. A malacok világosan és sötéten csíkoltak. Szemük nyitva van, és alighogy megszáradtak, máris követik anyjukat.
Az európai dámvad vagy más néven európai dámszarvas, illetve röviden dámvad vagy dámszarvas (Dama dama) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe és a szarvasfélék (Cervidae) családjába tartozó faj. Testhossza 125–165 cm, farokhossza 16–19 cm, marmagassága 80–110 cm, testsúlya 40-125 kg (bika) és 25–50 kg (tehén). A dámszarvas hosszúra nyúlt, lapátszerű agancsa jelentősen különbözik minden más szarvasétól. Mindkét nem felnőttkori bundáján vörösesbarna alapon sorokba rendezett fehér pöttyöket találunk. A világos formáktól kezdve a teljesen fehér alakokig sokféle változat fordul elő, de sötétbarna állatok is vannak, főleg a vadasparkokban tartott dámszarvasok között. Nyáron a szőrzet vékony és sima. Télen a fejtető, a nyak és a fülek barnásszürkék lesznek; a hát és az oldalak feketések; a szőrzet vastag és durva. A fehér állatok egy évszakban sem változtatják meg színüket, és télen csak hosszabb szőrzetükkel tűnnek ki. Néhány szarvas már fiatal korában is sárgás bundát visel, ritkán fekete példányok is előfordulnak. A fartükör fehérrel és feketével keretezett. A dámszarvas 20-30 évig is élhet. Más szarvasokkal szemben feltűnő a hosszabb farok.

Életmódja: A dámszarvasok társadalmi rendje alapjaiban hasonlít a gímszarvaséhoz. A csapat családokra tagozódik, és az üzekedési időszakon (a vadászati szaknyelven barcogás) kívül a bikák csak lazán kapcsolódnak a csoporthoz.

Szaporodása: A dámszarvasok üzekedése (barcogás) október eleje - november közepe között zajlik, egy hónappal később, mint a gímszarvasoknál. A bikák csoportjai kora ősszel bomlanak fel, amikor az agancsaikról a barkát (más néven háncs) már letisztították. A dámbikák a barcogó helyeken u.n. barcogó teknőket kaparnak, amelyeket egyfajta üzekedési mikroterritóriumnak lehet tekinteni. A barcogó helyen a tehenek keresik fel a bikákat és közülük különböző, sikerességre utaló jegyeik alapján választanak. A dámbika szaporodási sikerét testnagysága, hangja, agancsának nagysága és barcogó teknőjének helye határozza meg. A párzási hang, a barcogás, gurgulázó torokhang. Május végén, június elején ellik meg a nőstények borjaikat, amelyeket a gímszarvashoz hasonlóan gondoznak. Az első napokban a rejtekhelyen hagyja őket az anyjuk. Többhetes szoptatás után áll át a borjú a növényi táplálékra. A borjak pettyes szőrzete többnyire egész életükön át megmarad. A fiatal állat hamarosan csak a méretében különbözik a nőstényektől. A fiatal bikákat többnyire kétéves korukban zavarják el a csapatból, a tehenek azonban általában a szülőcsoportjukban élik le egész életüket.
Jellemzői:

A kisbéri félvér lovak a lovassport valamennyi ágában eredményesen használhatók. Az angol telivérhez igen hasonló, elegáns megjelenésű, szilárd szervezetű hátasló, amely könnyebb hámos munkára is alkalmas. A kancák marmagassága bottal 163-179 cm. Leggyakoribb színe a sárga és a pej, de előfordul szürkében és feketében is.

A kisbéri félvért leggyakrabban nyereg alatt használják, nagyon eredményes díjugró és díjlovagló kategóriákban. Fogatlónak is kiváló. Sportló létére elég okos.
A házikecske (Capra aegagrus hircus) háziállat, a tülkösszarvúak családján belül a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó kérődző párosujjú patás. A vadkecske (Capra aegagrus) háziasított alfaja. Az ókori görögök szent állatnak tartották, mivel tőle „tanulták el” a szőlő metszését. Magyarországon a szegényebb néprétegek tartották, ezért a szegényember tehene néven is illetik, de a jobban tejelő szarvasmarhafajták térhódítása előtt gyakran olyan gazdák is tartották, akiknek rideg marhája gulyában volt.

Kecske elnevezései:
Bak – kifejlett hím kecske
Anya – kifejlett nőstény kecske
Gida – hím kecske ivarérésig
Gödölye – nőstény kecske ivarérésig
Párzás: Az anyakecske a párzás utáni 21–22. héten 1, 2, vagy 3 és csak kivételesen 4, vagy 5 kicsit ellik. Születésük után néhány perccel felállnak a kis gidák és keresik az anyjuk tőgyét. A következő napokon már szaladgálnak és 4–5 nap múlva az anyjukat mindenhová követik. Gyorsan nőnek, a második hónapban ütköznek ki szarvaik, egy év alatt pedig elérik teljes nagyságukat.
A házinyúl (Oryctolagus cuniculus var. domestica) az európai üregi nyúl háziasított változata. A házinyulat haszonállatként a húsa és a bundája miatt éppúgy tartják, mint házi kedvencként. A kifejlett házinyúl tömege 1,5 kg-nál kezdődik, a legnehezebb óriásnyulak elérhetik akár a 12 kg-ot is. A test hossza 30-70 cm között változhat. A köztudatban élő nyúlfej tojásdad, jellegzetes hosszú fülekkel (nyuszifül). Természetesen hallásuk igen jó, ezért egymás között az emberek számára nem, vagy csak alig hallható hangokkal kommunikálnak. Mindenesetre a hagyományos nyúlfül igen előnyös tulajdonosának, mivel a nyulaknak igen kevés verejtékmirigyük van, a fülükön keresztül adják le a felesleges hőmennyiséget.